Történet

Az intézmény a Tápió-vidék központjában, Nagykátán 1958-ban a település ipartestületi épületében és az egykori kántoriskolában kezdte meg működését. Kezdetben csak három tanteremben folyt tanítás, majd 1972-ben új épületbe költözött az iskola, ahol már öt tanterem állt rendelkezésre. Akkor 270 fő tanult itt szakmát a 223. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben. A vasipari –hegesztő, szerkezetlakatos, mezőgazdasági gépszerelő, esztergályos, villanyszerelő szakmák közül néhány még ma is oktatott szakma iskolánkban. A rendszerváltást követően 1990-ben tizenhatra növekedett az elméleti tantermek száma az épületben. Az iskola is nevet változtatott, Ipari Szakközépiskola és Szakiskola néven folytatta működését. 1992-től OKJ-s szakmák oktatását hirdette meg, valamint elkezdődött nappali tagozaton a négyévfolyamos szakközépiskolai képzés is. Az iskola fő profilja mindig a szakképzés volt, ma is az. 2006-tól részt vettünk a Szakiskolai Fejlesztési Program II-ben, melynek eredményeként módszertani és eszközfejlesztés történt. Pedagógusaink továbbképzések keretében elsajátították a kooperatív és differenciált oktatás módszereit, valamint a korszerű IKT eszközök használatát. Az eszközfejlesztések során a szakmai gyakorlat biztosításához a mai kor követelményeinek megfelelő eszközök beszerzésére került sor. Az utóbbi években duális képzésben folyik a szakképzés, első évben tanműhelyi gyakorlattal. Amennyiben sikeres a tanuló szintvizsgája, az összefüggő nyári gyakorlatot már külső gyakorlati helyen kezdheti. Három év után szakképzettséget, majd újabb két év után nappali vagy esti tagozaton érettségi bizonyítványt szerezhet. 2013. január 1-ig fenntartója Nagykáta Város Önkormányzata volt, majd a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ Ceglédi Tankerülete látta el ezt a feladatot. 2015. július 1-én újabb változás következett be az iskola életében, fenntartónk a Nemzetgazdasági Minisztérium (jelenleg Innovációs és Technológiai Minisztérium) lett, iskolánk pedig a Ceglédi Szakképzési Centrum tagintézménye.